2013. április 16.

...egyszer fent


A temetésen elképesztően gyenge volt a pap.
Kritikus személyiség vagyok, nem csak magammal, másokkal szemben is, ráadásul az irodalmi vénám különösen érzékeny - főleg a szóismétlésekre (és a gyenge előadásmódra). Végig általános és unalmas dolgokról beszélt, igencsak gyenge stílusban. Alapesetben sem kedvelem a túlzottan vallásos felfogást, de azt gondolom, mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy miben hisz. Csak ne kényszerítse rám. De ha ilyen mennyiségben kapom higítatlanul... a sírás és a méreg felváltva kerülgetett. (Magamban el is döntöttem, hogy ha úgy hozza az élet, hogy az én feladatom lesz egy ilyen lebonyolítása, egészen biztos, hogy én írom a beszédet. Nyilván jöhet pap, így szokás, de elfelejtheti a hosszú litániákat.)

Egy mondata viszont elgondolkoztatott.

Azt mondta: éljünk úgy, ahogyan szeretnénk, hogy mások emlékezzenek ránk.
Belém mart a felismerés: lehetek bármilyen jó, vagy kiemelkedő, ha nincsenek emberi kapcsolataim, egy senki vagyok.

Valahol a lelkem legmélyén ilyenkor köszönetet mondok.
Még lehetek valaki, mielőtt késő lenne. 


Csak rajtam múlik. 
De tudom, hogy képes vagyok rá. Most már igen.


aszalt paradicsomos magos keksz

-Drága nagymamám, ha bárhol meghall egy "reformos" receptet, azonnal elkéri, és elkészíti nekem.  Tündéri, nem? :) Ez a keksz is egy ilyen próbálkozásnak a testvére, azzal a különbséggel, hogy ő már valóban egészséges.
Szeretem a kekszeket, bár komoly önuralmat igényel, hogy megálljak kettőnél. Olyan kis egyszerűek: csak kiveszel a zacskóból, beleharapsz, közben a fele szétmorzsolódik - naná, hiszen a jó keksz vagy ragacsos, vagy ropog, rágod, rágod, majd mire feleszmélsz, már mintha nem is lenne. Ilyenkor aztán nyúlsz a következőért. 
Imádom kombinálni a különböző liszteket, elképesztő, hogy mennyivel klasszabb ízkombinációkat lehet belőlük kihozni, mintha csak egyfélét használnék. Az aszalt paradicsom pedig lehet, hogy igényel egy kis utánajárást, de vétek kihagyni. Nagyon egészséges, és a savanykás édessége jól kiegészíti a tökmag aromáját. -


8 dkg tk.liszt
5 dkg rizsliszt
4 dkg árpaliszt
1 nagy maréknyi aszalt paradicsom
5 dkg napraforgómag
5 dkg tökmag
1 csapott mokkáskanál só
4 dkg kókuszolaj
8 dkg kefir

Keverjük össze a liszteket, a sót, az apróra vágott paradicsomot és a durvára vágott tökmagot, napraforgómagot majd morzsoljuk el a kókuszolajjal. A kefír segítségével gyúrjunk belőle tésztát.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Formáljunk rudat a masszából, majd vágjuk karikákra vagy tépjünk diónyi darabokat és formázzunk belőle nem túl vastag (3-4 mm-es) köröket. Tegyük sütőpapíros tepsire, és süssük addig, míg aranybarna nem lesz a teteje.


Mint láthatjátok, általában nem szoktam salátarecepteket közölni, egész egyszerűen azért, mert érdemlegesen nem tartom őket receptnek. Pedig ez butaság, hiszen egy salátának nem feltétlenül, sőt, pont, hogy nem kéne "mindenféle zöldségekből összedobált struktúrálatlan egységnek" lennie. Nem.
A saláta az egy külön műfaj. Méghozzá egy igen klassz. Több megbecsülést érdemelne, bár a mi társadalmunk hozzáállásából egy nem túl pozitív skatulyába került: elhitették az emberekkel, hogy ez kizárólagosan a fogyózók étele, majd elkezdték ebben a szellemben (és minőségben) legyártani. Ízetlen salátalevelek, pár paradicsomkarika meg uborkakocka, rajta néhány csirkemellcafat, esetleg pár zsírszegény sajtkocka, csak hogy adjunk az élvezetnek, plusz a bevállalósoknak mindez leöntve zsírszegény majonézzel.
Nos, igen, ezt én sem szeretem. Egyrészről mert semmi íze (nálam a majonéz nem számít íznek), másrészről pedig nagyjából annyi ideig telít el, ameddig eszem. Pedig nem erről kéne szólnia.
A saláta az én értelmezésemben egy egytálétel. Egyszerre tartalmaz zöldségeket (netán gyümölcsöket), gabonát, és adott esetben valamilyen fehérjét. Minden esetben megszórom valamilyen maggal (legtöbbször igen NAGY mennyiségben - mert imádom az ízét) és mostanában) és már néha arra is "vetemedek", hogy öntetet gyártsak hozzá.
Rólam szól. A testemről és a jelzéseiről, az ízekről, amivel kényeztetni szeretném magam, mindamellett, hogy a lelkem is boldog, mert tudom, hogy jót eszek.


Nem szeretnék receptet adni sem most, sem ezután. Ez csak egy ötlet - mennyiségek nélkül - egy igen finomnak bizonyult kombinációról.
De kekszet mindenképpen egyetek hozzá, különben éhesek maradtok. :)

madárbegysaláta
fetakockák
eper
pirított diódarabok
friss borsikafű

+ Ízlés szerint meg lehet locsolni citromlével és/vagy olívaolajjal, de én úgy gondoltam, hogy
  1. az utóbbira nincsen szükség a dió miatt
  2. az eper kissé puha volt, és a keverés hatására eresztett egy pici levet (a fetával együtt), ami pont jól összefogta a leveleket.


seedy cookie with sundried tomato

8 dkg wholegrain flour
5 dkg rice flour
4 dkg barley flour
1 big handful of sundried tomato
5 dkg sunflower seed
5 dkg pumpkin seed
1 heaped coffee spoon salt
4 dkg coconut oil
8 dkg yoghurt

Stir the 3 types of flours, salt, small pieces of sundried tomato and the roughly chopped sunflower and pumpkinseed. Crumble with the coconut oil then make dough with the yoghurt. 
Preheat the oven to 175 C.
Tear balls (in size of walnut) from the dough and make thin circles. Put into a pan and bake until begin to gold.

1 megjegyzés:

  1. 3 Researches SHOW How Coconut Oil Kills Waist Fat.

    This means that you actually kill fat by eating coconut fats (in addition to coconut milk, coconut cream and coconut oil).

    These 3 researches from big medical journals are sure to turn the conventional nutrition world around!

    VálaszTörlés